L'Internationale

Eugène Pottier

Az Internacionálé

fordítás: antiwarsongs
Debout ! les damnés de la terre !
Debout ! les forçats de la faim !
La raison tonne en son cratère :
C’est l’éruption de la fin.
Du passé faisons table rase,
Foule esclave, debout ! debout !
Le monde va changer de base :
Nous ne sommes rien, soyons tout ! 		Föl! Kárhozottjai a földnek!
Föl! Föl! Ti éhség rabjai!
Az éjnek végórái jönnek,
Az ész szavát már hallani,
Föl! Föl! A szégyent éveinkben
Töröljük le, rabok hada!
Legyünk a semmiből mi - minden:
Világunk új talapzata.
C’est la lutte finale :
Groupons-nous, et demain,
L’Internationale
Sera le genre humain (2 x) 		Ez a harc most a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé nő! –
Miénk lesz a világ. (2 x)
Il n’est pas de sauveurs suprêmes :
Ni Dieu, ni César, ni tribun,
Producteurs, sauvons-nous nous-mêmes !
Décrétons le salut commun !
Pour que le voleur rende gorge,
Pour tirer l’esprit du cachot,
Soufflons nous-mêmes notre forge,
Battons le fer quand il est chaud ! 		Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!
Hogy pórul járjon mind a tolvaj,
Hogy rács ne zúzza szellemed,
Szítsuk a tüzet...tettel - szóval,
Üssük a vasat, míg meleg!
L’État comprime et la loi triche ;
L’Impôt saigne le malheureux ;
Nul devoir ne s’impose au riche ;
Le droit du pauvre est un mot creux.
C’est assez languir en tutelle,
L’Égalité veut d’autres lois ;
« Pas de droits sans devoirs, dit-elle
« Égaux, pas de devoirs sans droits ! » 		Az állam sújt, a törvény színlel,
Az adó sebzi a szegényt;
Kötelmet a gazdag nem ismer,
A "jog" szó nem kelt már reményt.
A gyámkodásnak legyen vége!
Az egyenlőség mást kíván:
Ha jognak van kötelessége,
Ne legyen ez se jog hiján.
Hideux dans leur apothéose,
Les rois de la mine et du rail
Ont-ils jamais fait autre chose
Que dévaliser le travail ?
Dans les coffres-forts de la bande
Ce qu’il a créé s’est fondu
En décrétant qu’on le lui rende
Le peuple ne veut que son dû. 		"Vasútkirályok", "bányabárók",
- Ocsmányok, istenítve is! -
A munkást ti fosztogattátok!
Ezt műveltétek, mást nem is!
S mit alkotott, csak ez a banda
Halmozza föl és élvezi!
Rendeljük el, hogy visszakapja!
A nép jussát követeli.
Les Rois nous soûlaient de fumées,
Paix entre nous, guerre aux tyrans !
Appliquons la grève aux armées,
Crosse en l’air, et rompons les rangs !
S’ils s’obstinent, ces cannibales,
À faire de nous des héros,
Ils sauront bientôt que nos balles
Sont pour nos propres généraux. 		Füsttel itattak a királyok,
Béke közénk s nekik - golyót!
Ha zászló alá hívnak - sztrájkot!
Dobd el a puskát, bontsd a sort!
S makacskodnak e kannibálok?
Hogy minket hőssé gyúrjanak?
Tábornokok, majd megtudjátok:
Golyóink rátok hullanak.
Ouvriers, paysans, nous sommes
Le grand parti des travailleurs ;
La terre n’appartient qu’aux hommes,
L’oisif ira loger ailleurs.
Combien de nos chairs se repaissent !
Mais, si les corbeaux, les vautours,
Un de ces matins, disparaissent,
Le soleil brillera toujours ! 		Vagyunk a dolgozók nagy pártja:
Munkások, parasztok vagyunk!
A föld embert illet, hiába,
A naplopókon túladunk!
Húsunkon sokan élősködnek!
Ám, ha a hollók és ölyük
Egy szép reggelre elköltöznek,
Ragyog a nap majd - nélkülük.

 

A lap utolsó módosítása: 2014-03-31